1993–


A víztani ismeretek oktatása kétszáz éves történetének ugyan csak töredéke az utolsó tizenöt év, mégis külön korszaknak, illetve egy újabb korszak elejének kell tekinteni, az igen jelentős változások miatt. Az Erdőmérnöki Karon ugyanis, az addigi egyetlen Erdőmérnöki Szak mellett, ebben az időszakban alakultak az új szakok, s az oktatási rendszer is gyökeresen megváltozott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen volumenű változás a kétszáz éves időszakban, az Erdőmérnöki Kar történetében sem, a víztani ismeretek oktatásában pedig egészen bizonyosan nem volt.
Elsőként, 1993-ban a Környezetmérnöki Szak alakult meg, amely önmagában is többszörösére emelte a víztani ismeretek oktatását a tartalmat és a terjedelmet tekintve egyaránt. 2002-től azután felgyorsultak az események. Ekkor alakult a Vadgazda Mérnöki Szak, 2003-ban pedig Természetvédelmi Mérnöki és Környezettudományi Szak indult. Ugyancsak 2002-ben kezdődött az un. kredit-rendszerű képzés alkalmazása, amely rendszer elvárta a tantárgykínálat bővítését, s amely ezáltal, szakonként eltérő mértékben, de hozzájárult a víztani ismeretek oktatása kiterjesztéséhez is. Az első kredites évfolyamok még nem futottak ki, amikor már az ún. Bolonyai-megállapodás éreztette hatását.
Az Erdőmérnöki Szakon a kredit-rendszerű képzésben megmaradt az addig egyetlen vizes tantárgy, az „Erdészeti vízgazdálkodás”, amelynek tematikája a korábban már ismertetetthez képest nem változott, de a témakörök belső aránya igen. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb teret és hangsúlyt kapott a hidrológia fejezete, ezzel mintegy előkészítve a későbbi víztani alapozó tárgyak bevezetését.
Az „Erdészeti vízgazdálkodás” mellett, először szakirányú tárgyként, majd a kredit-rendszerben „B” típusú, azaz nem kötelező, de felvehető tárgyként, lehetőség nyílt a víztani ismeretek oktatásának bővítésére. Ez két tantárgy keretében valósult meg.
A „Műszaki hidrológia” című tárgy tulajdonképpen a hidrológia témaköre oktatását kívánta továbbfejleszteni, elsősorban a hidrológiai jelenségek, illetve folyamatok számszerűsítése irányában. A tárgy főbb témakörei a hidrológiai adatsorok és statisztikai módszerek, a csapadékmaximum függvény, a csapadék-intercepció összefüggés, a vízfelületek párolgásának számítása, az összegyülekezés és a vízgyűjtő karakterisztika, az árhullámkép összetevői és szeparálása, az egységárhullámkép előállítása, dombvidéki és síkvidéki árvízszámítási módszerek, a mesterséges tavak hidrológiai méretezése, a hidrológiai modellezés lehetőségei.
Az „Erdészeti kisvízgyűjtők tervezése” című tantárgy elsősorban az erdővel borított kisvízgyűjtőkön folytatott erdészeti tevékenység vízháztartási és eróziós hatásaival, a felmerülő feladatokkal és azok megoldási lehetőségeivel foglalkozik. Fő fejezetei az erdősült vízgyűjtők vízháztartása, a talajvédelem erdészeti és műszaki módszerei, völgyfenéki területek vízrendezése, dombvidéki tározók tervezése, rekreációs és a vadállomány vízellátását javító létesítmények tervezése, valamint a komplex vízgyűjtőrendezés, vízgyűjtőfejlesztés elvei és lehetőségei.

Az új szakok olyan igényeket támasztottak a víztani ismeretek oktatásával kapcsolatban, amelyek kiterjesztették és részben meg is változtatták annak célját és tartalmát. Más-más mértékben, de minden új szak igényelte a víztani ismeretek oktatását. Ezen igények kielégítése különféle vizes témakörű tantárgyakban öltött testet.
A vizes tantárgyak között vannak alapozók és vannak ráépülők, illetve speciális ismereteket adók. Az alapozást minden szakon hasonlóan kell értelmezni, hiszen meg kell ismerkedni a víz, mint anyag tulajdonságaival és a vízviszonyok sajátosságaival, vagyis azzal a közeggel és rendszerrel, amelyet az adott szaknak megfelelő tevékenységi kör használni, befolyásolni szándékozik. A víztani ismeretek oktatása terén az alapozást részben a hidraulikai, de főként a hidrológiai alapismeretek jelentik. E témakörök az új szakok révén önálló tantárgyak formájában is megjelenhettek, különböző óraszámmal és megnevezésekkel, de hasonló tartalommal.
Alapozó tárgy az Erdőmérnöki, valamint a Környezettudományi Szakon a „Víztan”, a Természetvédelmi Mérnöki Szakon a „Víztani értékek”, a Vadgazda Mérnöki Szakon pedig a „Víztani ismeretek”. Ezek keretében szó esik a víz jelentőségérők, a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzőiről, a természetes vízkörzésről, a vízháztartás alapvető elemeiről, a csapadékról, az evapotranszspirációról, azon belül részletesebben az intercepcióról, továbbá a beszivárgásról és a lefolyásról. Ezt követően a felszíni vizek, a források, a vízfolyások és az állóvizek, majd a felszín alatti vízféleségek fontosabb sajátosságainak tárgyalására kerül sor. A kurzust a hidrometriával és a vízminőséggel kapcsolatos rövid összefoglalás zárja.

A legtöbb vizes tantárgy a Környezetmérnöki Szak tanrendjében található, bár azok egy része nem kötelező, csak választható.
A „Vízgazdálkodás” című tárgy oktatásának célja a víz természetes körforgásának, az abba való beavatkozások okainak, a vízgazdálkodási tevékenységeknek, feladatoknak és törekvéseknek a megismertetése. A hidraulikai, hidrológiai és hidrometriai alapokat követően szó esik a felszíni és felszín alatti vizekről, a hegy- és dombvidéki vízrendezésekről, a vízmosáskötésekről és patakrendezésekről, a síkvidéki vízrendezési tevékenységek közül a talajcsövezésről, az árvízvédelemről és a belvízrendezésről, s végül a mezőgazdasági vízhasznosításról.
A „Vízvédelem” a Környezetmérnöki szak tantárgya, amelyben szó esik a víz környezetünkben betöltött szerepéről, a vízvédelem és környezetvédelem összefüggéséről, a vízminőségről és a víz minősítéséről, a felszín alatti vízkészletek védelméről, a hidrogeológiai védőidom értelmezéséről, a vízminőség szabályozásáról, a szennyvizek tisztításáról, a vízminőségi kárelhárításról, a vízvédelem jogi szabályozásáról, valamint a hazai és EU jogszabályokról.
A Környezetmérnöki Szak speciális tantárgya a „Szennyvízkezelés”, amely a szennyvizek keletkezésével, jellemzőivel, összegyűjtésének módozataival, a szennyvíztisztítás főbb technológiai műveleteivel (szűrés, ülepítés, biológiai tisztítás, kémiai tisztítás, fertőtlenítés, tárolás, ártalmatlanítás, befogadóba juttatás), a szennyvízkezelés tervezésével, a fontosabb tervezési módszerekkel, valamint az újrahasznosítás lehetőségeivel kapcsolatos ismereteket foglalja össze.
Választható tárgy a „Kisvízfolyások rendezése”, amelynek keretében a hallgatók részletesebben is megismerkedhetnek a kisvízfolyások morfológiai, hidrológiai és hidraulikai jellemzőivel, rendezésük elveivel és szempontjaival, a műszaki és ökológiai igények közötti összehangolás lehetőségeivel, a természet-közeli tervezési, rehabilitációs módszerekkel, valamint a kisvízfolyások állapotának fenntartásával kapcsolatos feladatokkal.

A természetvédelem egyik legfontosabb témakörének tekinthető az ún. vizes élőhelyek védelme, fenntartása, megújítása, létesítése. A szak alapítói ezért úgy gondolták, hogy ennek a törekvésnek az oktatás is feleljen meg egy speciális tantárgy keretében.
A Természetvédelmi Mérnöki Szakon a víztani alapozó tárgyra épül a „Vizes élőhelyek kezelése” című tantárgy. Ennek keretében a hallgatók megismerkedhetnek a Kárpát-medence ősvízrajzával, a lecsapolások és folyószabályozások céljaival és következményeivel, Magyarország mai vízrajzával, a vizes élőhelyek fogalmával, terminológiájával és tipizálásával, a vizes élőhelyek hidrológiai sajátosságaival, a mocsarak, lápok, szikesek, folyó-menti és ártéri élőhelyek jellemzőivel, a vizes élőhelyek létesítésével, illetve helyreállításával, valamint a vizek hazai és nemzetközi (EU) szabályozásával.

Mivel az Erdőmérnöki Karhoz tartozó szakok bizonyos értelemben rokon-szakoknak tekinthetők, ezért egyes tantárgyakat több szak hallgatói is felvehetnek.
A „Víz- és környezetföldtan” három szak, a Környezetmérnöki, a Környezettudományi és a Természetvédelmi Mérnöki Szaknak is tárgya. A tananyag foglalkozik a vízföldtani ciklussal, a felszíni és felszín alatti vizek rendszerezésével, a talaj- és rétegvizek sajátosságaival, a karszt- és hasadékvizek jellemzőivel, a felszín alatti áramlási rendszerekkel, a vízföldtani terepi és monitoring tevékenységekkel, a fúrások és kutak létesítésével, a vízföldtani dokumentációkkal, valamint Magyarország felszíni és felszín alatti vizeinek környezeti állapotával.
A „Vízkémia” egy speciális alapozó tantárgynak tekinthető, amelyet a Környezetmérnöki és a Környezettudományi Szakon oktatnak. A tantárgy programjának főbb témakörei: a víz kémiai és szerkezeti felépítése, a víz fizikai tulajdonságai, a vizes rendszerek kémiája, a természetes vizek kémiai jellemzői és kölcsönhatásuk a környezettel, a vízminőség, a felszíni és a felszín alatti vizek minősítése, a vízanalitikai módszerek, valamint a vízelőkészítési és víztisztítási műveletek.
A „Hidrobiológia” nemcsak a Környezetmérnöki, hanem a Környezettudományi és a Természetvédelmi Mérnöki Szaknak is tantárgya, s a címének megfelelően részben víztani, részben biológiai ismeretekkel foglalkozik. Víztani vonatkozásban szó esik a tómedrek keletkezéséről és annak típusairól, az állóvizek fizikai és kémiai sajátosságairól, az ökológiai törvényszerűségekről, a vízi anyagforgalomról, a mesterséges tavakról, a vízszabályozások és vízminőség kapcsolatáról, s annak élőhelyi vonatkozásairól.

Az új szakok csak néhány évet funkcionálhattak a hagyományos képzési rendszerben, mert az ún. „Bolonyai megállapodás” következményeként a magyar felsőoktatást „átszervezték”, s az Erdőmérnöki Kar számára is kötelezővé tették a 3+2 éves képzésre történő átállást. 2005 őszén indult a Környezetmérnöki BSc, egy évvel később pedig az Erdőmérnöki, a Természetvédelmi Mérnöki, a Vadgazda Mérnöki és a Földtudományi BSc-k.
Az új szakok indulásakor meghatározott tantárgyi struktúrák, s a tantárgyi programok az elmúlt években még nem sokat változtak, hiszen az új szakok története is még nagyon rövid. A BSc alapszakok pedig éppen csak elindultak. Az alábbi táblázat a hagyományos és a BSc rendszerű képzéshez tartozó vizes tantárgyakat, s azok főbb paramétereit foglalja össze.

A hagyományos és a BSc rendszerű oktatás tantárgykínálata

Szakok és tantárgyak Hagyományos képzés BSc
Erdőmérnöki Szak
Erdészeti vízgazdálkodás 8 A 2+2 3 V+G - - - - -
Műszaki hidrológia 10 B 1+1 2 F - - - - -
Erdészeti kisvízgyűjtők tervezése 10 B 1+1 2 F - - - - -
Víztan (angolul is) - - - - - 3 B 2+2 4 V
Környezetmérnöki szak
Víz- és környezetföldtan 3 A 3+0 3 V 5 B 2+0 2 F
Vízkémia 4 A 2+0 2 F - - - - -
Vízgazdálkodás 6 A 2+1 3 F 4 A 1+1 3 V
Vízvédelem 7 A 2+1 3 V 5 A 2+1 3 F
Szennyvízkezelés 8 B 1+1 2 F 5 A 1+1 3 F
Hidrobiológia 8 B 2+0 2 F - - - - -
Kisvízfolyások rendezése 9 B 1+1 2 F 6 C 1+1 2 F
Környezettudományi szak
Víz- és környezetföldtan 3 A 3+0 3 V 3 A 2+0 2 V
Hidrológia 4 A 1+1 2 V - - - - -
Víztan (angolul is) - - - - - 4 B 2+2 4 F
Hidrobiológia 6 A 2+0 2 V 4 A 1+1 2 F
Vízkémia 6 A 2+0 2 F 6 B 1+1 2 F
Természetvédelmi mérnöki szak
Víztani értékek 2 A 2+2 4 F 2 A 2+2 4 F
Vizes élőhelyek kezelése 3 A 2+3 5 V+G 3 A 2+3 5 V
Víz- és környezetföldtan 3 B 3+0 3 V 3 B 2+0 2 F
Hidrobiológia - - - - - 4 B 1+1 3 F
Vadgazda mérnöki szak
Víztani ismeretek 6 B 2+1 5 F 2 A 1+2 2 V

1993-ig, amikor az Erdőmérnöki Karon egyetlen szak létezett, az Erdőmérnöki Szak, még csak egy olyan tantárgy volt, az „Erdészeti vízgazdálkodás”, amelynek a címében is megjelent a víz szócska. A vízzel kapcsolatos ismeretek oktatásával persze természetesen több tantárgy is foglalkozott, mint az Éghajlattan, a Talajtan, a Növénytan, az Erdőműveléstan, s még más tárgyak is. Ez most is így van, de az új szakok számos, kifejezetten vizes tantárgy bevezetését igényelték. E tárgyak többségét a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet gondozza, de egy-egy tárgyat más intézet is oktat, olyan jellegűt, amely a vízen kívül nagymértékben kötődik más ismeretkörhöz is. Így a „Víz- és környezetföldtan” a Környezet- és Földtudományi, a „Vízkémia” a Kémiai és Termőhelyismerettani, a „Szennyvízkezelés” pedig az Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézethez tartozik.
A hagyományos képzésről a BSc+MSc rendszerű képzésre történő átállás szakonként más és más változást eredményezett, illetve eredményezhet még a közeljövőben, mivel 2007-ben még csak a Természetvédelmi Mérnöki MSc indult el. Az 1. táblázat adatai alapján tehát elsősorban a BSc-hez kötődő változásokat lehet áttekinteni.
Amint az a táblázatból is kitűnik, az új képzési struktúrára történő átállás tulajdonképpen az Erdőmérnöki Szakot érintette leginkább. Mivel a hagyományos képzésben a vizes tantárgyak a nyolcadik és tizedik szemeszterhez kötődtek, ezért a szakot formálók úgy gondolták, hogy a kifejezetten vizes tantárgyak a BSc-ből teljesen kihagyhatók. Jelentős erőfeszítések révén sikerült elérni, hogy a korábbi „Erdészeti vízgazdálkodás” hidraulikával és hidrológiával foglalkozó, a vízgazdálkodást megalapozó része, egy „B” típusú, azaz nem kötelező, de választható „Víztan” című tárgy formájában megjelenhessen az Erdőmérnöki BSc alapszak tantárgykínálatában. Ez a tárgy a magyar mellett angol nyelven is meghirdetésre kerül. Az „Erdészeti vízgazdálkodás” egyébként a tervezett Erdőmérnöki MSc mesterképzési szak tantervében szerepel majd, de értelemszerűen módosított tantárgyi programmal.
A hagyományos képzési rendszerben a Környezetmérnök Szakos hallgatók meglehetősen széleskörű vizes képzésben részesültek, amely kör a BSc-ben egy kissé szűkült, de e különbség kiegyenlítésére az MSc-ben minden bizonnyal lesz majd lehetőség. A Környezettudományi Szakon mindössze annyi változás történt, hogy a korábbi „Hidrológia” helyett az erdőmérnök hallgatókkal közösen a „Víztan” című tárgy vehető fel. Nincs különösebb változás a Vadgazda Mérnöki Szakon sem. A Természetvédelmi Mérnöki Szakos hallgatók lehetőségei bővültek, mert „B” típusú tárgyként felvehetik a „Hidrobiológia” című tantárgyat is.
A víztani ismeretek oktatása kétszáz éves históriájának eme utolsó szakasza 2008-ig tart, de a történet természetesen folytatódik, hiszen most indulnak, s egyszersmind formálódnak a mesterképzési szakok, amelyekről ezért még korai szólni.