1966–1993


A vizes ismeretek oktatásának története nem mindig kapcsolódott intézményi átszervezéshez. Ilyennek tekinthető az az időszak, amelyet az „Erdészeti vízgazdálkodás” időszakának lehet nevezni. A tárgy első programját Sébor János dolgozta ki 1963-ban, még az előző időszak végén, de bevezetésére csak 1966-ban került sor.
Sébor János tantárgyi programtervezete, bár erdőmérnök hallgatók számára készült, átfogta a vízgazdálkodás egészét. A tervezetben bevezetésként a vízgazdálkodás jelentősége, felosztása, s magyarországi szervezetének rövid bemutatása után a hidraulika és a hidrológia fejezetei következtek. Eme alapozás után, a vízgyűjtő terület rendezése című részben, az erózióval és a hordalékképződéssel, az erózió elleni védekezéssel, valamint a vízmosások megkötésével kapcsolatos ismeretek kerültek sorra. A továbbiakban a síkvidéki vízgazdálkodási tevékenységek közül a kisesésű patakok szabályozása, az ármentesítés és a belvízrendezés következett. A tervezetben külön fejezetként jelentek meg a vízbeszerzés, vízellátás és a szennyvizek kezelésének teendői. Ezt követték az öntözéssel, a víztárolókkal és halastavakkal kapcsolatos tudnivalók. Végül a vízerőhasznosítással foglalkozó fejezet zárta a sort.
Sébor János érdeme az „Erdészeti vízgazdálkodás” programjának összeállításában vitathatatlan, annak ellenére, hogy a tárgy oktatása – valószínűsíthetően – nem az Ő tematikájával kezdődött 1966-ban. A tantárgy ugyanis időközben átkerült az Erdészeti Szállítástani Tanszékre, s így annak első előadója Pankotai Gábor volt. A tantárgy formai és tartalmi formálódását mutatja, hogy a viszonylag gyorsan megjelent első egyetemi jegyzet a „Vízgazdálkodás” címet viselte (Pankotai, 1968), amelynek fő fejezetei sem egyeztek teljesen az 1963-as tervezettel.
A tananyagot Rácz József 1975-ben átdolgozta és kibővítette, amelynek eredményeként kialakult az a szerkezet és tartalom, amely mintegy harminc éven át alapját és keretét képezte az erdőmérnöki szakon a vízgazdálkodás oktatásának.
Az „Erdészeti vízgazdálkodás” tananyaga tartalmazza azokat a hidraulikai és hidrológiai alapokat, s a vízgazdálkodás fő témaköreihez kötődő ismereteket, fogalmakat és összefüggéseket, amelyek a gyakorló erdőmérnök számára, a saját szakterületi tevékenysége, valamint a társágazatokkal való együttműködése során szükségesek lehetnek.

Pankotai Gábor és Rácz József közös munkája, a kétkötetes, igényesen kidolgozott ábrákkal szépen illusztrált „Erdészeti vízgazdálkodástan” című egyetemi jegyzet fő fejezetei és tartalmuk az alábbi (Pankotai, Rácz, 1975):

  • Hidraulika: hidrosztatikai nyomás, Bernoulli tétele, áramlás csővezetékekben, kifolyás nyílásokon, bukógátak és zsilipek, víz áramlása medrekben, Chézy-féle vízsebességi formula.
  • Hidrológia: a víz körforgása, a vízháztartás fő elemei (csapadék, párolgás, lefolyás), a felszín alatti vizek, a források, a vízfolyások, az állóvizek.
  • Hidrometria: a vízsebesség, a vízhozam és a hordalékhozam mérésének, valamint a talajvízszint megfigyelésének módszerei.
  • Hegy- és dombvidéki vízgyűjtők, vízfolyások rendezése: erózió folyamata, vízgyűjtő terület rendezése, vízmosáskötés, hegy- és dombvidéki vízfolyások mederrendezése.
  • Vízrendezési munkálatok: kisesésű patakok rendezése, folyószabályozás, ármentesítés, belvízrendezés, talajcsövezés.
  • Öntözés: célja, módszerei és eszközei.
  • Víztárolók tervezése és építése: gátak rendeltetése és kialakítása, a földgátas víztárolók tervezése, építése és üzemeltetése.
  • Vízépítési biotechnika: módszerek és alkalmazási lehetőségek a vízépítésben.
  • Vízgazdálkodás: összegző fogalmak, vízháztartási vizsgálat, az erdő vízháztartása, a vízgazdálkodás szervezete és fő feladatai.

A tárgy a kilencedik szemeszterben került előadásra heti három óra előadás és heti két óra gyakorlat formájában. A gyakorlat során a hallgatók egy betonba rakott terméskő anyagú vízmosáskötő gát, valamint egy föld anyagú hordalékfogó gát terveit készítették el. E feladat a mértékadó vízhozam meghatározását, az árapasztó méretezését, a gáttest méreteinek meghatározását és statikai ellenőrzését, a vízládás utófenék megtervezését, a hatótávolság és a gátudvar térfogatának számítását, a műtárgyak rajzainak elkészítését, a műszaki leírás és a méretjegyzék összeállítását tartalmazta.
Az 1970-es évek elejétől kezdődően kifejezetten az „Erdészeti vízgazdálkodás” tematikájához kötődő erdészeti vízgazdálkodási kutatások, illetve műszaki fejlesztési tevékenységek is folytak:
  • Az elsősorban közjóléti rendeltetésű erdei kisvíztározókkal kapcsolatos ismeretek gyakorlati alkalmazásaként a Sopronhoz közeli Tacsi-árokban Rácz József tervei alapján megépült kisvíztározó és hordalékfogó a mai napig kedvelt turisztikai célpont. A hordalékfogó funkcionálásának vizsgálata és számszerűsítése egyetemi hallgatók bevonásával több mint tíz éves időtartamban történt.
  • A víztározáshoz hasonlóan a vízépítési biotechnika is egy olyan témakör, amely nemcsak a tananyagban jelent meg, hanem kutatási tevékenységként is. Rácz József és Tompa Károly a különféle füzek élettani és mechanikai sajátosságait, s a vízépítésben, a partvédelemben való felhasználhatóságukat vizsgálták a Nick melletti kísérleti telepen, valamint az Ikva-patak több szakaszán.
  • Az „Erdészeti vízgazdálkodás” tananyagának egyre súlypontosabb részévé vált az erdő vízgazdálkodási szerepének bemutatása és megismertetése. Ehhez kötődően az 1980-as évek elejétől kezdődően Rácz József kezdeményezésére kezdődött a Soproni-hegység Hidegvíz-völgy nevezetű részén egy erdészeti hidrológiai kutatóhely kialakítása, ahol lehetővé vált az erdő és a víz kapcsolatának, az erdővel borított kisvízgyűjtők vízháztartási sajátosságainak hosszú távú vizsgálata.